{"version":"1.0","provider_name":"Koraanyu","provider_url":"https:\/\/koraanyu.cafeblog.hu","author_name":"Nagy Anett","author_url":"https:\/\/koraanyu.cafeblog.hu\/author\/nettka1975gmail-com\/","title":"K\u00f6zelg\u0151 sz\u00fclet\u00e9snap!","html":" \r\n\r\n \r\n\r\n[caption id=\"attachment_283\" align=\"alignnone\" width=\"300\"]\"\" Fot\u00f3 forr\u00e1sa: https:\/\/www.instagram.com\/naturalbabybirth\/[\/caption]\r\n\r\nHamarosan egy \u00e9ves lesz a mi kis koraCsod\u00e1nk!\r\n\r\nAhogy k\u00f6zeleg a nap, egyre t\u00f6bbsz\u00f6r \u00e9lem \u00e1t \u00fajra, \u00e9s \u00fajra a pillanatokat...\r\n\r\nTiszt\u00e1n eml\u00e9kszem mindenre. Ha behunyom a szemem, m\u00e9g a szagokat is \u00e9rzem.\r\n\r\nM\u00e9lyen...nagyon m\u00e9lyen nyomott hagyott bennem, amit akkor \u00e9reztem \u00e9s \u00e1t\u00e9ltem.\r\n\r\nL\u00e1tom magam, ahogy m\u00e1sodpercek alatt tudatosodik bennem, hogy baj van!\r\n\r\nA k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9st, a f\u00e9lelmet, hogy elvesz\u00edtem a kisbab\u00e1mat. A k\u00f3rh\u00e1zba \u00e9rkez\u00e9sem. Hallom az \u00fcgyeletes orvos szavait.\r\n\r\nNem volt nyugtalan, kedves sem, kicsit mintha haragudott volna, hogy fel kellett kelnie \u00e9jjel f\u00e9l 1-kor, csak mert \u00e9n megijedtem.\r\n\r\nEz nem csak ijedts\u00e9g volt, ez ann\u00e1l sokkal rosszabb. Nem voltam k\u00e9pes v\u00e1laszolni, nem tudtam felfogni a k\u00e9rd\u00e9seket, csak szerencs\u00e9tlenkedtem a vizsg\u00e1l\u00f3ba, a vetk\u0151z\u00e9ssel. Keresg\u00e9ltem a t\u00e1sk\u00e1ban, de fogalmam sem volt, hogy mit is keresek.\r\n\r\nPr\u00f3b\u00e1ltam nem s\u00edrni, felfogni amit hallok. Az \u00fcgyeletes sz\u00fcl\u00e9szn\u0151re figyelni, aki elmondta, hogy \u0151 is 32.h\u00e9tre sz\u00fcletett. Neh\u00e9z \u00e9s rettenetesen f\u00e1raszt\u00f3 volt \u00f6sszpontos\u00edtani. V\u00e9rt vettek, ultrahangot csin\u00e1ltak, a kicsik\u00e9m eddig farfekv\u00e9ses volt, de most m\u00e1r koponyafekv\u00e9sben van, a s\u00falya megk\u00f6zel\u00edt\u0151leg 2100g, az \u00e1raml\u00e1s j\u00f3. A szuri amit kapok kellemetlen lesz, ez a t\u00fcd\u0151\u00e9rlel\u0151. Inf\u00fazi\u00f3t k\u00f6tnek.\r\n\r\nBeh\u00edvj\u00e1k a hozz\u00e1tartoz\u00f3kat. Apa N\u00e9metorsz\u00e1gban, de nem szabad hal\u00e1lra r\u00e9m\u00edteni, mert hossz\u00fa az \u00fat haz\u00e1ig.\r\n\r\nNagyl\u00e1nyomat l\u00e1tom, aki egy\u00fctt s\u00edr velem. Nem tudok neki mit mondani, csak azt, hogy szeretem \u00e9s ne agg\u00f3djon.\r\n\r\nNem volt kedvem besz\u00e9lni, megsz\u00f3lalni. A ment\u0151ben csendben, magamba roskadva v\u00e1rtam, hogy a Klinik\u00e1ra \u00e9rj\u00fcnk. Hossz\u00fa volt az \u00fat, nem tudtam hol, merre j\u00e1runk.\r\n\r\nA ment\u0151s\u00f6k kedvesek voltak, n\u00e9ha megk\u00e9rdezt\u00e9k, hogy vagyok, vannak-e f\u00e1j\u00e1saim, \u00e9s mocorog-e a bab\u00e1m. A kezem a pocakomon volt folyamatosan. F\u00e9ltettem a kisbab\u00e1m. Nem akartam elvesz\u00edteni \u0150t is...ahogyan kor\u00e1bban, eg\u00e9szen icipici bab\u00e1imat.\r\n\r\n\u0150k nagyon picik voltak, nem \u00e9reztem m\u00e9g a mozg\u00e1sukat, nem volt m\u00e9g nev\u00fck...de hallottam a sz\u00edv\u00fck dobban\u00e1s\u00e1t. F\u00e1jdalmas volt, de ha most elvesz\u00edtem, azt m\u00e1r nem \u00e9lem t\u00fal.\r\n\r\nL\u00e1tom magam, ahogyan a m\u0171t\u0151ben reszketek, \u00e9rzem az orromban a fert\u0151tlen\u00edt\u0151 szag\u00e1t. L\u00e1tom a kisbab\u00e1m, ahogy kiemelik a pocakomb\u00f3l.\r\n\r\nA pillanatot, amikor bel\u00e9pek a Korasz\u00fcl\u00f6tt Intenz\u00edv Oszt\u00e1ly ajtaj\u00e1n, \u00e9s hirtelen olyan leszek, mint egy gyerek, aki el\u0151sz\u00f6r l\u00e9p be az \u00f3voda ajtaj\u00e1n. Egyed\u00fcl, ijedten, agg\u00f3dva \u00e9s rettenetesen \u00f6sszet\u00f6rve.\r\n\r\nLegsz\u00edvesebben oda menn\u00e9k magamhoz, \u00e1t\u00f6leln\u00e9m magam \u00e9s elmondan\u00e1m, hogy minden rendben van. Csod\u00e1latos, \u00fcgyes \u00e9s eg\u00e9szs\u00e9ges kisl\u00e1ny lett bel\u0151le.\r\n\r\nAkkor, ott m\u00e9g nem tudtam, hogy egy \u00e9v m\u00falva, ugyan\u00edgy fognak folyni a k\u00f6nnyeim, de akkor m\u00e1r nem a f\u00e9lelem, aggodalom, hanem az \u00f6r\u00f6m, a boldogs\u00e1g k\u00f6nnyei lesznek.\r\n\r\nEl fog ez valaha m\u00falni, vagy ezut\u00e1n, m\u00e1r mindig ennyire \u00e9l\u00e9nken fog \u00e9lni bennem az eml\u00e9k?\r\n\r\nAzt gondoltam 43 \u00e9vesen, a h\u00e1tamm\u00f6g\u00f6tt van m\u00e1r n\u00e9h\u00e1ny kem\u00e9ny k\u00fczdelem. Er\u0151snek \u00e9s kem\u00e9nynek gondoltam magam...\r\n\r\nEltelt egy \u00e9v, \u00e9s \u00e9n l\u00e1tom, \u00fajra \u00e9rzem azt amit akkor, de m\u00e1r nem f\u00e9lek, hanem boldog vagyok...\u00e9s minden pillanatot egy csodak\u00e9nt \u00e9lek meg.\r\n\r\nA trauma feldolgoz\u00e1sa, elfogad\u00e1sa nem azt jelenti, hogy elfelejtj\u00fck azt ami ott \u00e9s akkor t\u00f6rt\u00e9nt...ezt \u00e1t\u00e9lt\u00fck, ez benn\u00fcnk marad, de az id\u0151 mindig kicsit sz\u00e9p\u00edt rajta.\r\n\r\n \r\n\r\n \r\n\r\n \r\n\r\n \r\n\r\n \r\n\r\n ","type":"rich"}