Fotó forrása: pinterest
Elérkeztem a pillanathoz, hogy megosszam azt a történetet, amitől még mindig indulatok dúlnak bennem.
A történetünk előzményeként annyit tudni kell, hogy párom magas vérnyomásra rendszeresen gyógyszert szedett.
Márciusban a járványhelyzet miatt kihírdetett “veszélyhelyzet” második hetében, egy hétfői napon, párom hazajött a munkából, mert nagyon szédült.
Mivel nem szokott betegeskedni, elég ijesztőnek tűnt az állapota. Lázat mértünk, vérnyomást, ami teljesen normális volt.
Felhívtuk a háziorvost, akinek elmondta a tüneteit és aki közölte, ír neki értágítót, napi 2×1 tablettát. Jelenleg nem mehet be a rendelőbe, mert ez az szabály!
Másnapra picit jobban érezte magát, így elment dolgozni, de a szédülés, csak nem múlt és rövid idő elteltével hazajött. Folyamatosan mértem a lázát, vérnyomását és egyéb orvosi segítség híján google-ban tájékozódtam, vajon mi lehet a baja.
Ekkor már mindenhol csak a koronavírus volt a téma és kezdett a pánik rajtam is eluralkodni, hiszen erről szólt már minden.
A covid19 tünetei között szerepelt ugyan, a szédülés, de semmi más arra utaló tünete nem volt. Sem láz, sem felső légúti tünet, semmi egyéb.
Továbbra is szédült, és csütörtök délutánra már hányás is társult mellé.
Annyira rosszul nézett ki, hogy azonnal hívtam a háziorvosi rendelőt, ahol az asszisztenssel tudtam beszélni. (Rendelési idő vége előtt 30 perccel)
Elmondtam neki a hétfői szédüléssel kezdődő történetet, azt is hozzátettem, hogy nincsenek covidos tünetei. Bevihetem-e a rendelésre?
A válasz az volt, hogy mindjárt vége a rendelési időnek és amúgy sem vihetem be, mert ez az új szabály! Majd mondta, hogy elképzelhető, hogy egy hányás, hasmenéses vírus okozhatja. Kezeljük az ilyenkor szokásos módon, diétával. Kétségeimet el is mondtam, de a válasz az volt, ha reggel még mindig hány, hívjam fel és megbeszéljük.
Arra az esetre, ha rosszabbul van, én nem szeretnék reggelig várni, hová vihetem, azt a választ kaptam, hogy sehova, de egy telefonszámot adott, amin az ügyeletet el tudom érni.
Nagyon nyugtalanított, mert a hányás ugyan megszünt, de a szédülés nem, és továbbra is rosszul nézett ki. A vérnyomása is a normális tartományban volt. Mert a google azt is kiadta, mi a normális határérték.
Folyamatosan lázat mértem, és mivel senki más a családban, nem hányt és hasmenéssel sem küzdöttünk, ami neki sem volt, ezért gyanítani kezdtem, hogy ezt tuti nem vírus okozta.
A segítségül hívott google, talált egy hasonló tünetekkel rendelkező fül-orr-gége betegséget, amit a fülben lévő egyensúly központban történő elváltozás válthat ki.
Reggel kinyomoztunk egy fül-orr-gégész számát, akit fel is hívtunk. Az Ő mondatai a következők voltak:
“Örüljön neki, hogy csak szédül! Ha meg akar halni, nyugodtan menjen be a sürgősségire biztos megvizsgálják, de nem ajánlom, mert tele van a kórház fertőzöttel!”
Ez a mondat, az amúgy is pánik hangulatomon cseppet sem segített, inkább fokozta.
Ezenkívül hatalmas lazasággal elmondott néhány fejtorna gyakorlatot, majd a korábban felírt értágító déli adagján emelt 1 szemet, és ezzel el is intézte a diagnózist.
A fejtorna gyakorlat számomra elég érdekesnek tűnt, még laikusként is.
Pénteken este arra figyeltem fel, hogy párom a szokásostól sokkal jobban izzad, sőt folyik az izzadtság az arcán, majd mikor felkelt az ágyról, elmondása szerint nagyon nehezen tudott nyelni és elzsibbadt a jobb keze.
Figyeltem és a google-ban a stroke tüneteit kezdtem keresni. A szemöldök és homlok ráncolást, vicsorítást…de nem tűnt fel semmi. Szombaton leginkább feküdt, mert még mindig szédült.
Fotó forrása: pinterest
Vasárnap délelőtt jól érezte magát, ezért délután elmentünk az anyukájához, hogy a kislányunk az udvaron tudjon picit szaladgálni, mivel már napok óta nem vihettük ki a levegőre.
Ekkor nagyon erős fejfájásra panaszkodott és vérnyomás mérés után, ekkor már 170/70 volt, azonnal hívtam a háziorvosi ügyeletet, ahol megpróbáltam összeszedetten elmondani mi is a probléma.
Az ügyeletes orvos helyett az asszisztens mondta, hogy mit tegyünk.
Irány a gyógyszertár, ahol kiadták a felírt Tensiomin nevű 25mg hatóanyagú tablettát. Amire ráírták és elmondták, napi 3 tablettát lehet bevenni, elrágni.
Az utasításnak megfelelően egy tabletta elrágása után kb 15 percre vérnyomást mértem, ami “már csak” 165/80 volt. Az asszisztens további utasítása, amit közben orvossal egyeztetett az volt, hogy nyugtassam meg a páromat, és újabb szem tablettát ragjon szét, majd vérnyomásmérés után, ha engem megnyugtat hívjam fel.
Eközben a közösségi oldalon üzenetet írtam egy neurológusnak, leírva mindent, hátha tud javasolni valamit. Sajnos pont nem volt elérhető, így hiába vártam a választ.
Kiderült, aznap pont Ő volt az ügyeletes, és amikor elolvasta az üzenetemet válaszolt, hogy időközben, biztosan értesültem róla, hogy felvette páromat az osztályra.
A vérnyomása a másfél óra alatt összerágott két tabletta után tovább emelkedett 189/90-re, ezért már kétségbeesetten hívtam újra az ügyeletet és elmondtam, hogy a helyzet még rosszabb lett. Szeretném ha megvizsgálná valaki.
Továbbra is azt a választ kaptam, hogy csak telefonon tudunk kommunikálni.
Adjak újabb 2 tablettát, és ha van, nyugtatót is. Csodálkozva és döbbenten kérdeztem vissza, hogy még kettőt??!!
Igen-ez már biztosan leviszi.
Hát a 4 szem után fél órával, aztán még fél órával is 190/100 volt!
Közben párom testvérének eszébe jutott, egy orvos ismerőse, akit felhívott és elmondta neki a tüneteket, és az előzményeket. Ő volt aki betelefonált a sürgősségire, hogy fél órán belül jelezni fogunk, ha a vérnyomás még mindig magas vagy jöjjenek ki, vagy mi vigyük be a páromat.
Így is történt, bár még megpróbáltak minket lebeszélni, de már indították is a mentőt, ami 5 percen belül ki is ért.
A mentősök hőt mértek, vérnyomást és felvettek minden információt, adatot. A mentőtiszt mondta, hogy nézzem meg a párom szemeit. Elképedtem, hiszen az egyik pupillája sokkal nagyobb volt, mint a másik. Elmagyarázta, hogy ez egyértelműen neurológiai problémára utal. A kisebb eltérés nem jelez problémát, de ez már legalább 3mm.
Kétségbeestem, dühös voltam és hibásnak éreztem magam, hogy talán ha hamarabb fordulunk orvoshoz…
A mentőtiszt próbált megnyugtatni, hogy ne okoljam magam, minden tőlem telhetőt megtettem…a jelenlegi helyzetben…
A vizsgálatok kiderítették, hogy stroke-t kapott, ami “szerencsére” enyhébb fokú és nem érinti a főbb idegközpontokat.
A további vizsgálatok, kezelések után az állapota sokat javult.
Eltelt közel két hónap. Majdnem teljesen felépült. Sajnos vannak olyan tünetek, amikkel meg kell tanulnunk együtt élni, mégis elmondhatjuk, hogy szerencsések vagyunk. De mi lett volna, ha nincs segítségünk, protekciónk?!
Amit ilyen esetben érez az ember…az a tehetetlen düh…
Nem az orvosokra, a telefonon történő diagnosztizálásra! Kaptak egy utasítást, amit be kell tartaniuk.
A történtekért felelősnek mindenképpen azt tartom, aki az orvosnak, orvosoknak nem adott lehetőséget arra, hogy ebben és az ehhez hasonló helyzetekben egyéb módon, körülményt biztosítson a gyógyítás lehetőségére, nem Covid fertőzött betegek részére is…
A kórházi körülmények egyáltalán nem azt tükrözték, hogy bármiféle világjárvány tombolna…
Azóta sajnálattal hallottam, olvastam hasonló történeteket…
“Senki nincs egyedül!” Gyűlölöm ezt a mondatot, és úgy érzem, hogy de igen teljesen magunkra maradtunk! Csalódott és dühös vagyok! Elvesztettem a hitemet, és minden bizalmamat!
Ott, ahol ezeket a döntéseket hozzák, és egy fiatal édesanya halálának történetét szórakoztatónak tartják, ott nem vagy más csak egy statisztikai adat!
Fotó forrása: pinterest
N. A.
További érdekes tartalmakért keresse koraanyu facebook oldalát itt!
FONTOS FIGYELMEZTETÉS!
“A blogon megjelenő írások, fotók egy része saját szellemi termékeim, a szerzői jogokról szóló 1999. évi LXXVI. törvény vonatkozik rájuk. Engedély nélkül felhasználásuk, valamint a szerzői jog bármilyen megsértése jogi következményeket von maga után.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: