Akkor most döntsük már el végre, hogy elszigetelünk, vagy jól van az úgy!

Elmondhatom, hogy alapvetően paraanya vagyok, de eddig a koronavírussal kapcsolatban, nem különösebben aggódtam.

Őszinte leszek! Most sem a vírus aggaszt, hanem az ezzel kapcsolatos, mindenfajta, összevissza hozott korlátozások vagy nem korlátozások, és a gazdasági következmények.

Jó, rendben van, ezeket be kell tartani!
Na, de meddig? Kezdődött novemberben…aztán isten tudja, hányan vitték, hány felé ezt a nyavaját?!

Márciust írunk, annak is a közepét. Lehet hallani, hogy gyakorlatilag minden országban egyre szigorítanak a beutazáson, a kiutazásról már ne is beszéljünk.

Az elmúlt néhány napban, a rendezvények korlátozása és intézmények bezárása is történt.

Oké, kórházakban látogatási tilalmat vezettek be, ez nem meglepő hiszen volt már ilyen, szinte minden évben.

Na, de az, hogy a bölcsödék, óvodák, iskolák, középiskolák tekintetében nincs szigorítás, bezárás az érdekes. Nem mintha hiányozna, az érettségi vizsga előtt, de mégis érthetetlen, és a kérdésemre nem találok épkézláb magyarázatot.

Ha a gyerekek otthonról beviszik a közösségbe a vírust, aztán egyenként jól hazaviszik, ahol még nem volt, és személyre szabottan kiosztják a szülőknek, nagyszülőknek, vagy tegyük fel, a pedagógusok megfertőződnek, ők is hordják szanaszét a családba, szomszédba…

A kérdések amik nekem homályosak, hogy miért nem zárják be…ha bezárják, akkor meddig, mi alapján és ki dönti el, hogy fel lehet oldani a zárat…

Néhány napja ügyintézési feladataim vannak, ami kapcsán jártam, jártunk a Kormányhivatalok több részében is. Kormányablak, Egészségpénztár stb…

Azon kívül, hogy cipeltem magammal a fertőtlenítőt, amit eddig is megtettem – mivel a 15 hónaposom minden vackot megfogdos, aztán meg könyékig a szájában van a keze – semmi féle veszélyre utaló jelenséggel nem találkoztam.

Sem egy kézfertőtlenítős flakon, sem egy kiírás, hogy mondjuk a helységben csak x számú ügyfél tartózkodhat, kérjük kellő távolság betartását….egyszóval nem láttam jelét, hogy itt, ezen a helyen, ami a “tűzvonalba” tartozik bárki is tartana valamitől.

Megnyugodtam. Aztán megláttam amint egy gyógyszertár oldalán felhívják a betegek figyelmét arra, hogy csak annyi ember lehet bent a kiszolgáló térben, ahány kiszolgálópult van, a többieket pedig arra kérik, legyenek szívesek az előtérben várakozni.

Kicsit mókásnak tűnt előszöri olvasásra a következő: “Kérjük kedves betegeinket, hogy az orvosi papírjaikat, leleteiket ne nyalogassák!”
😃
Aztán elgondolkodtam, és rájöttem, hogy valóban van, akiket tényleg mindig mindenre figyelmeztetni kell, mert sokaknak eszébe nem jut, hogy tüsszentéskor, és köhögéskor tegyék a kezüket a szájuk elé vagy az, hogy szappannal mossanak kezet.

Egy szónak is száz a vége! Már fogalmam sincs mitől is kell parázni a vírus kapcsán vagy egyáltalán ebben a formában meg lehet állítani a továbbterjedést?

Abban azt hiszem sokan egyetértünk, hogy akármeddig tart is ez a helyzet, a gazdaságot érzékenyen fogja érinteni.

Akkor vagy csinálunk valamit, és azt nem felületesen, hanem rendesen, vagy nem csinálunk semmit, azt majd elmúlik…

Nekem ez, kicsit olyan teszünk is valamit meg nem is…

“Lezárjuk” az intezmények egy részét, de másikat “nyitva” hagyjuk, holott ott is terjedhet, hacsak nem válogat korosztályok szerint. 🤔

…mert ahol rés van, ott bármi befér…még a koronavírus is!

Fotó forrása: pinterest.hu

Nagy Anett koraszülő édesanya

További tartalmakért ide kattintva nézd meg koraanyu facebook oldalát😉