Biztosan minden anyuka hallotta már a “mitől vagy fáradt, hiszen egész nap otthon vagy?!” kérdést.
Néhányszor én magam is elgondolkodom…
Őszintén szólva nekem leginkább a nagy kihívást jelentő dolog a “mit főzzek”.
Ez alapból kimerít, mert a család nagyobb része igencsak válogatós, viszont a kérdésemre legtöbbször “nyerset” vagy “nemtudom” a válasz. Így semmivel sem vagyok előrébb.
Szeretek főzni, ha tudom, hogy mit!
Mivel hármaska is már a felnőttek ízvilágát kóstolgatja, ezért sem opció a menü rendelés, így elsősorban hozzá próbálom igazítani a fő étkezéseket.
Ő az, akinek öröm főzni és etetni, mert imád enni.
A napirendünk kicsit megváltozott, mert a két alvás sok, az egy meg kevés.
Próbálom a délelőtti alvást elhagyni, de eddig nem nagyon sikerült elhúzni délig, így fél 12-re legtöbbször el kell készülni az ebéddel, hogy Hanna tudjon ebédelni és aludni. Rettenetesen türelmetlen, és toporzékolva várja az ebédet.
Előfordul, hogy bébiételt kap, de viszonylag ritka. Nagylányom egyik nap megjegyezte, hogy “Hannának nem ízlik a konzerv”(bébiétel😄)
Egy szónak is száz a vége! A főzésnek nálam az utóbbi időben, olyan konyhafőnök feelingje van.
Fotó forrása: pixabay.hu
Nem vicc! Sokszor szinte hallom, amikor Zé mondja, hogy “7 percet tölthetsz a piactéren!”
Nekünk ez a művelet, kb másfél óra, függetlenül attól, hogy 3 percre vagyunk a piactól, és az élelmiszerbolt, hentesüzlet is kb, 6-7 perc, de mire elindulunk az is több, mint 30 perc.
Aztán a vásárlás és a felcipekedés…
Fotó forrása: pixabay.hu
Előfordul, hogy van előre “forgató könyv”, akkor ami eszembe jut megveszem, de leginkább arra összpontosítok, hogy az aznapi menühöz minden meglegyen, mert újra elindulni, egy esetleges hozzávalóért…háát az elég macerás🙂
Amikor sikerül olyant készíteni, amit másnap újra tudok melegíteni, na, akkor sem felhőtlen a boldogság!
Ugyanis már akkor azon töröm a fejem, mi legyen a kaja a következő napon!
Amikor a “piactéren” eltöltöttük a sokszor 7 percet, végre elkezdem előkészíteni az alapanyagokat. Miközben nézem az órát, újból egy konyhafőnökből ismerős mondat ugrik be “ennek az ételnek az elkészítésére 60 perc áll rendelkezésedre”. Ekkor már általában lever a víz, és nem nagyon van hely a konyhában, ami még rosszabb, hogy már tiszta edény sincs🙂
Közben azért van egy totyogó kisgyermek, akinek a feladata a hátráltatás😄
“Az idő fele letelt” – ahogyan Zé mondani szokta😃
Gyors mozdulatok, fél szemem a gyereken, aki már elég sokmindent elér ami az asztalon van, és jó reflexemnek köszönhetően az asztal szélén gurgulázó tojást éppen sikerül elkapnom, így mikor “már csak 5 perc a hátralévő idő”, szerencsére nem tojás feltakarítással kell töltenem!
Fotó forrása: pixabay.hu
“Utolsó egy perc, kezdj el tálalni”, ez már az idegek harca🙂
Toporzékoló gyerek!
Az első falat után, megnyugodva, (ekkor már én is🙂) mosollyal díjazza az ételt.
Saját fotó, mások számára nem használható
Aztán a gyerek elalszik, én eltakarítom a romokat, és jöhetne a “vedd le a kötényed, és hagyd el a konyhát” mondat, de ez azért korántsem így van, mert már készítem az uzsonnát a babának és jön a család is…
Azért elárulom, hogy a pizza futár, és ételkiszállító telefonszáma el van mentve a telefonomba, bébiétel is van vészhelyzetre…mert B tervnek mindig kell lenni!😃
Nagy Anett koraszülő édesanya
További érdekes tartalmak a koraanyu facebook oldalán, melyre itt kattinthat😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: