Megszokjunk vagy megszökjünk?!

Mindig nagyon nehéz volt számomra, amikor közösségbe adtam a gyermekeimet. Ez most sem lesz másképp, hiába a rutin, meg az évek…az anya, az anya…

Fotó forrása: pixabay.hu

A nagyoknál nem volt sok lehetőség, mivel csak óvoda volt, és a rendszer támogatta az édesanyákat, hogy 3 évig otthon maradjanak a kisgyermekkel. Ma leginkább arra ösztönzi az édesanyát, hogy mihamarabb térjen vissza a munka világába, vagy legalábbis ezt támogatja. Akár már a baba 20 hetes korától lehetőség van erre, amit sokan az anyagiak miatt kénytelenek megtenni. Bár, ezt az időt, nagyon korainak találom, az elszakadásra.

Mi jártunk bölcsiben hármaskával látogatóban, igaz csak néhány órát töltöttünk csak ott, de rettegtem, hogy megrúgják, megdobják, megütik…nem szívesen hagytam volna ott egyedül.

Fotó forrása: pixabay.hu

Lehetőséget ad az állam, hogy esetlegesen a nagyszülők maradhassanak a babával.

Ezzel kapcsolatban nem mennék bele mélyebben, mert elég megoszlóak a vélemények.

Anyaként úgy érzem, nem a nagyszülők feladata, hogy a kisgyermeket neveljék.

Fotó forrása: pixabay.hu

Közeleg az idő, hogy pár hónap múlva Hanna is bölcsödébe kerüljön. Ma már igazi 14 hónapos “nagylány”, aki mindent megért, amit mondunk neki. Például a használt pelenkát kidobja a kukába.😃 Figyelni kell, mert rajtakaptam, hogy a tisztát is viszi a kuka felé. 😂

A maga nyelvén mindent elmagyaráz, elmutogat, nyitott, és barátságos.🙂

Igazság szerint, az összeszokottságunk miatt, valószínűleg, csak én értem őt.🙂 Ez a mi “közös nyelvünk”.🥰

A kérdések, amik felmerülnek bennem, hogy valóban be kell-e adnunk a bölcsödébe, érett-e már a közösségi életre? Vagy várjuk-e meg az óvodás kort? Aztán a következő félelmek, hogyan viseli, majd a betegségeket, ki kell-e tennem ezeknek a kicsi, koraszülött gyermekem?

Észérvekkel próbálok hatni a szívemre, mert hát “jók vagyunk, így együtt”, imádom minden pillanatát és kicsit “össze is vagyunk nőve”…szóval lehet, hogy neki könnyebb lesz, mint nekem.

A koraszülöttség miatt, szerencsére nincs hátrányunk a fejlődésben. Szépen felzárkóztunk.

Két éves korára általában, minden kisgyermeknek igénye van, a korosztályának megfelelő társaságra.

Bölcsöde, vagy később az óvoda?

Leginkább a kisgyermektől függ, mikor érik meg a “leválásra” és mikor lesz alkalmas a közösségi életre. Nekünk édesanyáknak az ösztöneink sokat segítenek ennek eldöntésében. Mi ismerjük a gyermekeinket, az igényeit, mit és milyen gondoskodásra van szüksége. Mi az, amit már egy “idegen” emberre is rábízhatunk. Ami már nem csak és kizárólag arról szól, ami anya és gyermeke közötti kötődés.

Fotó forrása: pixabay.hu

A betegségeken természetesen minden közösségbe kerülő kisgyermeknek túl kell esni, akár bölcsöde, akár óvoda ezt számításba kell venni, ha a szülő munkába áll. Viszont, ha túl gyakori és egyéb olyan jellegű jelzést kapunk a gondozótól, és úgy érezzük, hogy a gyermeknek nehéz az elválás, nem sikerül a beilleszkedés, sokat, vagy gyakran sír és keresi a szüleit, nem feltétlenül erőltetném a bölcsödét, mert a betegségekhez hozzájárulhat egy “lelki törés”, amit az elszakadás is okozhat. Fontos a gondozókkal erről beszélni, és a javaslatukat meghallgatni, megfontolni.

Amennyiben azt javasolják, hogy várjunk még, érdemes később újra megpróbálni, vagy bölcsöde helyett, kivárni az óvodát. Talán más megoldásokat kell keresni, elsősorban a kisgyermek érzelmi, lelki fejlődését kell előtérbe helyezni.

Egyeske sokat betegeskedett, ő nem igazán szeretett óvodába járni. Talán az is közrejátszott ebben, hogy ketteske akkor volt pici, és jól el volt velünk otthon. Ketteske kicsit visszahúzódó volt, ami miatt féltem az óvodától, de gyorsan beilleszkedett, és igazi társasági ember lett belőle.