![]()
Fotó forrása: pixabay.hu
Fotó forrása: pixabay.hu
Rettenetes és megrázó eset, amit próbálok megérteni…
Ránézek a lányaimra, akik a szőnyegen ülve játszanak, nevetnek… a 19 éves a 14 hónapossal, és közben a híradóban hallott dolgok sokkolnak.
Tatabányán az édesapa megölte 7 és 9 éves gyermekét…
Nem térek magamhoz, annyira megráz. Mi történik velünk, szülőkkel?!
Ki védi meg gyermekeinket, ha mi fordulunk ellenük?
Próbálom elképzelni az édesanyát, belegondolni mit érezhet, és közben a könnyeim potyognak…még így, ismeretlenül is…
Ő is “meghalt”! Testileg, fizikailag ugyan nem, de a lelke és mint édesanya biztosan.
Okolhatja magát, mert ha tudta volna előre…, de nem tudhatta…
Fotó forrása: pixabay.hu
Minden családban előfordulnak viták, veszekedések, aki az ellenkezőjét állítja az nem mond igazat!
Igenis előfordul, hogy kiborulunk, fáradtak, frusztráltak vagyunk. Ez természetes dolog, és olykor csúnya dolgokat mondunk, hangosan, esetleg kiabálva szidjuk gyerekeinket, férjünket, párunkat. Megbántjuk őket, akár okkal, akár ok nélkül.
Azért, nem esünk egymásnak és szúrkáljuk össze egymást, és nem kergetjük egymást baltával…
Eszünkbe sem jut ilyen!
Nem agresszíven, nem testileg bántalmazunk…mégcsak nem is lelkileg, egyszerűen, csak úgy kijön.
Mindenki elgondolkodik! Aztán kis idő elteltével, megemésztjük ami elhangzott, és bocsánatot kérünk, amiért kiborultunk. Leülünk és higgadtan, megbeszéljük, együtt megoldást keresünk, mert mindenkinek van véleménye. A család attól család, hogy mindannyian, együtt, egy irányba húzzuk a “szekeret”.
Fotó forrása: pixabay.hu
Mikor megszületik a kisbaba, megfogadjuk, megígérjük, hogy vigyázunk rá!
Megvédjük akár az életünk árán is, kiállunk mellette, még akkor is ha tudjuk, hogy nem éppen a legártatlanabb angyal, de bárhogy is van, ő/ők a mi gyerekünk/gyerekeink!
Nem tökéletesek, de mi így szeretjük őket!
Megtanítjuk az “életre”, vigyázunk az egészségükre. Megtanítjuk beszélni, hogy el tudja mondani a boldogságát, örömét, bánatát. Járni, hogy idővel, a saját útján haladjon, ahová mi terelgetjük őt, majd mikor elérkezik a pillanat elengedjük a kezét és figyeljük, ahogyan már a saját maga útját járja…
Sosem könnyű, ezt senki sem állítja, de nekünk szülőknek biztonságot kell nyújtanunk, nekik.
Támogatnunk kell, akkor is, ha nem értünk egyet vele!
Egy édesanya, aki ugyanúgy szerette gyermekeit, ahogyan minden másik édesanya… őt, már nem köszöntik fel a gyermekei anyáknapján…
Nem megy a szülői értekezletekre, ahol megbeszélik a gyerekek kirándulásait, nem viszi már többet különórára, lovagolni, foci edzésre…
Nem írja alá az ellenőrzőjét, ahol dicséretek szerepelnek. Nem áll büszkén a ballagási ünnepeken. Nem izgulhat gyermekei felvételije, vizsgája miatt…
Nem élheti át gyermekeivel azt a nehéz, mégis emlékekkel teli kamaszkort…
Sosem fogja megtudni, milyen érzés, amikor szülőként, anyaként megéli, gyermekei vizsgadrukkját…a szerelmet…a csalódást…
Nem védte meg őket…talán nem is sejtette mire készül az édesapa.
Az édesapa aki a társa volt, a gyermekei apja, aki szintén megfogadta, hogy szeretni, védeni fogja gyermekeit…
Mérhetetlen fájdalom, elkeseredettség, csalódás, bűntudat…egy édesanya, aki már nem ölelheti magához gyermekeit…nem veszekszik velük, mert nyakig sárosan mentek haza az iskolából.
Soha többé…nem látja mosolyogni…
Drága édesanyák, nekünk mindig erősnek kell lennünk! Nekünk kell megvédenünk gyermekeinket, olykor előfordul, hogy pont attól az embertől, akiben a legjobban megbízunk!
A családon belüli erőszak ellen, csak úgy védheti meg magát és gyermekeit az ember, ha segítséget kér. Ha szükséges, akkor a hatósághoz kell fordulni!
Fotó forrása: pixabay.hu
Nem könnyű, de túl lehet élni…
Az egyedülálló anyáknak sokkal több esélye van, hogy boldogok legyenek, és lássa gyermekeit felnőni, mint annak, aki hagyja, hogy rettegjenek és félelemben éljenek!
Jobb a bizonytalan jó, mint a biztos rossz!
Nagy Anett koraszülött édesanya
További tartalmakért tekintse meg facebook oldalamat, melyet itt talál!
Kommentek