Nagyjából túl vagyunk a betegségen, és egészen kellemes az idő, ezért a délelőttöt a szabadban töltöttük.
Elvonultunk a város zajától, az autók kipufogóiból áramló bűzből.
A városunk, Baja számomra, legszebb, legnyugisabb helyére…
A belváros szívében, a Sugovica parttól, 5 perc sétára lakunk, így amikor időnk engedi mindig lejövünk.
A parton mindenhol vadkacsák tanyáznak. Megszokták az embereket. Előfordul, hogy egészen közel jönnek.
Hanna mindig hangosan örvendezik, ezt nem annyira szeretik.
A Sugó – ahogyan itt mindenki nevezi – a Duna mellékága. A legenda szerint egy helybéli vízimolnár lányáról kapta a nevét, akit Súgó Vicának hívtak, és szerelmével a vízbe vetették magukat, miután apja visszautasította a szegény molnár legény lánykérését.
A Türr István kilátó kb 2 km távolságra található, ahová a Sugó partján vezető sétányon, gyalog el lehet jutni. A sétálókat általában nem zavarják kerékpárosok, mert számukra külön kerékpárút van kiépítve.
Itt “találkozik” a Sugovica a Dunával.
A kilátóig útközben, van játszótér és padok, ahol megpihenve gyönyörködhetünk, a még ilyenkor szűrke időben is gyönyörű tájban.
Igazi csend és nyugalom, csak a madarak hangját lehet hallani.
A kilátó közelében, egy újabb játszótér, ahol a gyerekek minden korosztálya talál megfelelő elfoglaltságot.
Útközben Hannával egy “munkában” lévő harkályt szerettünk volna lefotózni, de Hanna sikongatni kezdett, mikor mutattam neki, hogy maradjon csendben.
Nem túl régóta élek itt Baján. Pontosan 11 éve. Előtte soha nem jártam a város ezen részén.
Amikor nyugalomra vágytam, lejöttem ide, és csak néztem a vizet.
Minden alkalommal elkápráztat! Nem hiszem, hogy van még egy ilyen csodás város!
Hannát a levegő elnyomta és szundikált egy jót, annak ellenére, hogy sokkal jobban érdekli ami körülötte zajlik.
A városban több látnivaló is van, amit érdemes megnézni.
Aki erre jár, és nem látta még a Sugovicát, Türr István kilátót, Petőfi-szigetet, ne hagyja ki!