Őszintén szólva, én már nagyon várom az ünnepeket. Végre nem kell mennünk “sehová”. Mármint, nem lesz úszás, tanácsadás, fejlődés neurológus, se bolt nem lesz nyitva…
Tiszta happy lesz, egész nap “lógatom” majd a lábam. 🙂Elterveztem, hogy nem írok, inkább olvasni fogok. Rengeteg blog bejegyzés keltette fel az érdeklődésemet, amit nem volt időm elolvasni, csak végigfutottam rajta, és talán, még kiolvasok egy könyvet is.
Az elmúlt egy hétben, éreztem, hogy fáradok. Nem csak olyan fizikai fáradtság, ez már olyan “agyatlan” is. 😃
Ma reggelre már az agyam kb fél órás késésben volt. Tettem a dolgom, amit minden csütörtök reggel. Felkeltem, kávéztam, összekészítettem az úszós cuccunkat, megetettem Hannát, megmosdattam, öltöztettem és rohantunk az uszodába.
Mikor kezdtünk öltözködni, úgy keresgéltem a ruháinkat, törölközőinket, mintha fél órával ezelőtt nem én, hanem a szomszéd asszony pakolta volna el.
Zuhanyoztunk, öltöztünk, gyors bevásárlás, haza, megint vetkőzés, menet közben bekapcsolom a kávégépet, a fürdőbe menet nyomok egy kávét. Még egy gyors zuhany, mert Hannának az uszodai víz kiszárítja a bőrét és pöttyös lesz.
Hármaska utál zuhanyozni. Mindig kiabálja, hogy neneneneneee, és csapkod, dobálja magát, mert játszani szeretne a kádban. Most még a fáradtság miatt is szenved. Bekenem testápolóval, ezt szereti, mert ilyenkor meg is masszírozom.
Ebéd és alvás következik. Gyorsan bepakolok a mosógépbe, elmosogatok, letolok egy kávét, ami már hideg és a gép kikapcsoláskor az öblítő vizet is belenyomta. Sebaj, kicsit híg lesz, nem számít…ma már úgyis mindegy.
A nap többi részében sem változik, az agyam kattog. A karácsonyi hajrá, hogy simerüljön mindent beszerezni!
Próbáltam összeírni, hogy a karácsonyi menühöz mire lesz szükségem. Ülök a konyha asztalnál, tollal a kezemben egy papír fölött, és nem tudom mi történik, de arra leszek figyelmes, hogy záródik az ajtó. Bakker elbóbiskoltam! Ez de gáz!
Hanna felébred, de még egy betűt sem sikerült leírnom a bevásárló listára. Kicserélem a pelust, de, hogy gyorsabban haladjak, nem bújtatom ki a harisnyából. Adok neki uzsonnára körtés, birsalmás krémtúrót, amibe egy hírtelen mozdulattal már benne is van a keze. Megtörlöm. Ő nyüszül, és semmi nem jó neki. Kivesz az észből!
Leteszem a szőnyegre játszani, de mire a konyhába érek, ő már a kukás szekrénybe nyúlkál és néz rám, közben a kezével, már túrja a kukát ahová korábban a kávézaccot öntöttem. Neee!
Megmosdatom. Közben hazaér apa, aki megkérdezi, hogy áll a gyereken a harisnya. Odamegyek, megigazítom a lábfején, felhúzom…
Apa szól: “nem fordítva van rajta?”
Úúú, basszus, dee!
Az év vége felé haladva, vannak olyan dolgok, amiket nem szeretnénk átvinni a következő évre, és van amit át kell tenni, mivel sok helyen a szabadságok miatt, nem lehet elintézni. Ezek teljesen leszívják az ember agyát.
Jót fog tenni a pihenés, és a néhány nap kiszakadás a mindennapokból. Olvasok, és heverészek…
Az én tervem, így néz ki az ünnepek re. Beszámoló januárban, a terveim megvalósulásáról😉
Minden kedves olvasómnak, szerkesztőnek, bloggernek és mindenkinek áldott, békés, boldog karácsonyt kívánok!
Saját fotó, mások számára nem használható!
Nagy Anett
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: