Saját fotó, ami mások számára nem használható! A jogosulatlan felhasználás, jogkövetkezményeket vonhat maga után!
Az adventi készülődés nálunk is elkezdődött. Az elmúlt években, egy kicsit mintha, kezdett volna uncsi lenni🙂
Az idei mikulás és a karácsony új izgalmakat hoz, majd az ünnepek varázsába. Kislányunk korai érkezése, előhozza az elmúlt év karácsonyi emlékét is.
Aki február eleje helyett, december 11-én született, és akit karácsony előtt 6 nappal hazahozhattunk.
Igazi, semmihez nem hasonlítható varázslatot, örömöt, boldogságot hozva a szeretet ünnepére, hogy örökre emlékezetessé tegye számunkra a karácsonyt.
Elkezdtük a téli nagytakarítást Hannával, aki rendkívül “segítőkész”, és gyakorlatilag minden érdekli, ami körülötte történik.
Egyedül még ugyan nem megy, de mindenhol pillanatok alatt ott terem és a lehetőséget azonnal kihasználja, hogy kíváncsiságát kielégítse.
A függönyök leszedéséhez előkerülő létrával, sikerült jó barátságot kötni. Olyannyira, hogy mikor összecsuktam és el akartam tenni, hatalmas sírásba kezdett és kiabálta, hogy neneneeneeeee, mert ezt már megtanulta, és előszeretettel használja.
Reggelente az öltözést Télapós versikével, énekkel kezdjük. Figyel, és tapsol.
Néhány kinőtt babaruhát, pakolok egy dobozba, amit felajánlunk a rászoruló családoknak. Amig én a szekrényből pakoltam, egy pillanat alatt Hanna, már a doboz tartalmát hordja szét a lakásban.
Összeszedem, közben elmesélem, neki, hogy ezeket olyan kisbabának adjuk, akinek nem tudnak szép és új ruhákat vásárolni a szülei.
Imádom az okos tekintetét, amivel figyeli amit mondok. A maga nyelvén hozzáfűz még néhány dolgot, és tovább indul, hogy újabb huncutságot kövessen el.
Saját fotó, ami mások számára nem használható! A jogosulatlan felhasználás, jogkövetkezményeket vonhat maga után!
A télapóról beszélünk, hogy ajándékot tesz a csizmácskába, de csak ha szép tiszta…
Eszembe jutnak gyermekkorom karácsonyai. A családi karácsonyok. Összeszorul a szívem.
Szeretném, ha a kislányomnak is ilyen, boldog gyermekkori emlékei lennének, de sajnos nem hozhatom vissza azokat, akik miatt olyan volt amilyen. Az apukámat, a nagyszüleimet…
Vicces, izgalmas, megható és nem feltétlen az ajándékok miatt, hanem a családtagokkal való találkozás, az idő amit együtt töltöttünk…az a szeretet, ahogyan a nagyszüleim vártak minket. Nagymamám finom főztje, sütijei…minden unokájának tudta a kedvencét, amit el is készített.
Egyszerű család, akit nem vetett fel a pénz, mégis a karácsony az álmokról szólt. Soha nem kértünk nagy dolgokat, de amit kértünk, azt a fa alatt megtaláltuk.
A karácsonyfát nálunk nem a Jézuska hozta, hanem mi díszítettük fel. Anyu, apu, a tesóm és én.
Nem igazán emlékszem olyan karácsonyra, mikor ne borult volna fel a díszekkel megrakott fa, és sokszor karácsony másnapjára, csak üres szaloncukros papírok voltak a fán. Ahogy nőttünk, már vissza tudtuk csomagolni az üres papírt, hogy ne látszódjon, hogy üres😊😁
Most újra, átélem a gyermekkoromba érzett izgalmat, ugyanúgy, mint néhány éve, amíg még kicsik voltak a nagyok😊
Tudom, hogy Hanna még pici, és talán nem is igazán érti az izgatottságom, és ebből az egészből talán nem fog emlékezni semmire, én mégis már most szeretném megtanítani, megmutatni neki azt az érzést, amiről szól ez az ünnep.
Együtt fogjuk elvinni az adományokat, ruhákat, könyveket, játékokat.
Számomra a karácsony újra értelmet kapott. Izgatottan várom a kisbabám minden reakcióját.
A két ünnep között, pedig hármasban néhány napra wellneselni megyünk, amit szintén nagyon várunk.
Az elmúlt évben nem nagyon volt lehetőségünk közös kikapcsolódásra.
Izgatottan várom, és nagyon készülök, hogy megteremtsem családom számára azt a karácsonyi hangulatot amit én gyerekként éreztem…amit a nagyok már megtapasztaltak.
Várom a pillanatot, mikor meglátja a karácsonyi fényeket, az örömét, a csodálkozását. Hiszem, hogy ezektől az élményektől lesz boldog gyermek. Ami érzelmileg, biztos alapot, ad az egészséges felnőtté váláshoz.
Nagy Anett