Közeleg a Koraszülöttek Világnapja! Tavaly ilyenkor még nem tudtuk, hogy mit is jelent az, hogy koraszülött. Nem sejtettük, hogy lesz egy olyan nap, amikor másokkal, együtt egy ilyen fontos napot fogunk ünnepelni, és azt sem, hogy ahhoz a „közösséghez” fogunk tartozni, akik november 17-én lilába öltöznek.
Egyáltalán nem gondoltam, hogy valaha lilába fogok öltözni…
Ferencváros szurkolóként meg aztán főleg!
Mégis úgy hozta az élet, hogy már egy másik „tábor” szurkolóihoz is tartozunk, akiknek lila a színe. Ők a Koraszülöttek! A lila a remény, a hit és a bátorság színe!
Mióta a kisbabánk koraszülöttként érkezett, sokat foglalkozom a témával. Rengeteget olvasok ezzel kapcsolatban, és próbálok önkéntesként a „sorstársainknak” segítséget nyújtani, a koraszülés okozta trauma feldolgozásában.
Ahogy közeledik a nap, az a bizonyos Koraszülöttek Világnapja, kezdtem kicsit kutakodni a múltban.
Vajon, kinek vagy kiknek köszönhetjük, hogy ma már egészen apró PICi babáknak is esélye van az életben maradásra?!
Először is nézzük meg mit is jelent az, a szó, hogy koraszülött!
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO 1977) meghatározása szerint, azaz újszülött, aki a 37. gesztációs hét előtt születik, vagy a súlya a 2500g-ot, nem éri el, koraszülött. A koraszülötteket további csoportokba sorolják, aszerint, hogy a terhesség hányadik hetében születik.
Fontos tudni, hogy a 24. terhességi hétben született csecsemők, akik életjelenséget mutatnak, már megmenthetők, azonban az Ő súlyuk, sok esetben nem éri el az 500g-ot.
Ezek a PICi, apró kisbabák, nagyon keményen megküzdenek az életükért!
Örökre hálásak leszünk, és nem győzzük elégszer megköszönni, azoknak az elhivatott embereknek a munkáját, és hitét, akik az egészségügynek ezt a részét képviselik!
A mai viszonyok és keretek között(már ami az egészségügy jelen helyzetét illeti), a lehető legjobb, legszakszerűbb ellátást kapják a babák. Nagy százalékuk szinte teljesen egészségesen hagyhatja el a PIC osztályt és lehet boldog gyermekkora.
Olykor ember feletti küzdelmek folynak azokon a bizonyos PIC osztályokon, néha lehetetlennek tűnő harcok…
Mielőtt a bejegyzést elkezdtem írni, utána néztem néhány statisztikai adatnak, és keresgéltem, hogy vajon mikortól vannak adatok koraszülésekről, illetve kik és milyen módon járultak hozzá, hogy ma már ezek a csecsemők életben tudjanak maradni.
A koraszülés világszerte nép egészségügyi problémát okoz. A gazdaságilag fejlett országokat is ugyanolyan mértékben érinti, mint a fejlődő országokat.
A becslések szerint, 2010-ben a világon összesen 14,9 millió koraszülött jött világra, ez az összes születés 11,1%-a. Magyarországon minden 10. csecsemő korábban érkezik.
Menjünk vissza kicsit az időben!
A XIX. században a korábban született csecsemőknek nem sok esélyt adtak az életben maradásra. Megszületésük után, amelyik csecsemő életjelet mutatott, odaadták az édesanyjuknak, hogy szoptassa és tartsa melegen. Sokuknak esélye sem volt.
A perinatális orvoslás és az első szoptatós klinika megteremtése Piere-Constantin Budin (1846-1907) francia szülészorvos nevéhez fűződik. Ő volt az első, aki úgy vélte, hogy a legfontosabb tudatosítani, az édesanyákban a higiénia betartását és a csecsemők szoptatását. Akinek az anyateje nem elegendő a baba táplálására, vagy a minősége nem megfelelő, az a tej pótlására használt tehéntejet sterilizálja, fogyasztás előtt. Így elkerülhető a kóros hasmenés, ami a fejletlen csecsemő halálához vezethet.
Stéphane Étienne Tarnier (1828-1897) francia szülészorvos fejlesztése, jelentősen elősegítette a csecsemők túlélési esélyeit, hiszen a korábban alkalmazott „ősi inkubátorokat”, „bölcsőket”, egy orvosi műszerész segítségével újra tervezte, majd 1878-ban elkészítette az inkubátor első prototípusát, amit a Berlini Világkiállításon be is mutatott.
A baromfiudvarokban látható „keltetőkhöz” hasonlító szerkezet, ugyanazon az elven működött, mint az emberi inkubátor.
Rájött, hogy a beteg újszülöttek és a koraszülöttek életben tartásához több dolog is szükséges. Mindenképpen el kell különíteni őket. Szükség van meleg, párás környezetre, megfelelő táplálásra, gondozásra, ápolásra és a higiénia betartására.
Martin Arthur Couney amerikai orvos is felfigyelt erre a speciális eszközre, amit szeretett volna az Egyesült Államokban is népszerűsíteni, ott viszont teljesen elzárkóztak, a kórházak pedig elutasították.
Az orvos váratlan lépésre szánta rá magát, és a Coney Island-en lévő vidámparkban állított fel inkubátorokat, amelyekben a megmentett beteg újszülötteket és koraszülötteket, 25 centért mutogatta a látogatóknak. A belépők árából befolyt összegből fedezte a babák ellátási költségét. A babák szüleinek az ellátásért nem kellett fizetni. Volt olyan csecsemő aki 6 hónapot töltött inkubátorban.
Több, mint 6000 csecsemő életét mentette meg.
Az 1940-es években, amikor bizonyosságot nyert, hogy az inkubátorokkal csökkenthető a halálozási ráta, már világszerte megnyitottak a koraszülött intenzív osztályok.
Budapesten 1884-ben Schöpf-Mérei Ágoston közadakozásból, megalapított egy gyermekgyógyászatra és szülészetre, kiemelten koraszülésre specializálódott 35 ágyas kórházat.
1949-ben államosították, majd a Bakáts téri, valamint a Knézich utcai tömböt egyesítették.
1954-ben szervezték meg a Schöpf-Mérei Ágoston Koraszülő- Koraszülött Kórházat. A szülészeti osztályt teljesen alkalmassá tették a koraszülések levezetésére és az esetleges komplikációk kezelésére.
A kor előrehaladtával további kutatások történtek. Jól felszerelt Perinatális és Neonatális Intenzív Centrumokat hoztak létre. Szakápolók, orvosok, koraszülött mentő és speciális műszerek segítségével küzdenek az apróságokért.
1996. május 16-án helyezték ki az első babamentő inkubátort a budapesti Schöpf-Mérei Kórház és Anyavédelmi Központ előterébe, hogy esélyt adjanak azoknak az újszülötteknek, akiket anyjuk nem kívánt megtartani.
November 17-én a Koraszülöttek Világnapján azokat a PICi hősöket ünnepeljük, akik korábban érkeztek. A szüleiket, akik az inkubátor mellett állnak, álltak. Aggódva figyelik, figyelték babájuk minden levegővételét, a családjukat, akik nem lehetnek, nem lehettek közvetlenül a baba mellett, és azokat is, akik ezekért a kis harcosokért dolgoznak! Hitet és reményt adva a szülőknek!
Talán soha nem fogok tudni erről, úgy beszélni, írni, vagy olvasni, hogy ne érzékenyüljek el… meghatódom…megkönnyezem, mert tudom, hogy Őket ünnepeljük, akik igazi harcosként érkeznek, és hatalmas csatákat nyernek! Ők, akik igazi csodák, a mi PICi hőseink!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: