Gondolataim a mindennapokból, ahogyan anyaként látom és megélem.
A kérdés amit biztosan minden szülő többször feltesz magának:
“Jó anya/apa vagyok? Jól csinálom? Vajon boldog a gyermekem?”
Kihez és mikor fordulhatok tanácsért?
A csecsemőket havonta védőnő és gyermekorvos is látja, ellenőrzik a megfelelő fejlődést. Koraszülött babáknál ezeken a vizsgálatokon kívül, a baba születési körülményeitől függően, (sajnos nem minden esetben)tovább irányítják, egyéb speciális szakemberhez, akik folyamatosan nyomon követik a baba állapotát, fejlődését, egészen addig, amig szükségesnek tartják.
Nekünk szerencsére már csak a fejlődésneurológiára kell visszamennünk ellenőrzésre. Az első hónapokban a Főorvosnő nem volt túl elégedett, mivel a nyaki hypotónia és az izomgyengeség az otthoni betanított torna és a Dévénytorna ellenére sem hozott túl sok változást. A Dévény módszerről egyébként korábban, semmi féle információm nem volt. Az interneten olvastam róla. Nem tudta hason fekvésből felemelni a fejét. Kétségbe voltunk esve, bár sejtettük, hogy idő kell, mire rendbejön. Ezek alapján a gyerekorvos sem volt feldobva, mikor időről időre, még mindig nem tartotta a fejét. A súlya viszont szépen gyarapodott. Ez is valami!
Aztán egyik napról a másikra megindult a mozgásfejlődés, a hátról hasra, és két nap után már a hasról hátra fordulás is ment. Nem egészen két hétre rá már négykézláb hintázott és a kúszással próbálkozott. A “könyvek” szerint a kúszás ideje a 8 hónapos kor, a mászást pedig 9 hónaposan kellene tudni csinálni egy egészséges, időre született babának. Ezek a dolgok mind a megfelelő sorrendben történtek, csak nálunk, innentől már minden kicsit hamarabb történt.
Utasítás szerint a 8 hónapos babát, nem szabadott engednünk feltérdelni. Felállni meg aztán de pláne! Na, de mit tehet a szülő, ha a gyerek már minden bútoron felkapaszkodik és feláll?
Semmit! Hagyod! Eddig az volt a baj, hogy nehezen indul meg a mozgás fejlődése, most meg fogd vissza, mert már sokkal előrébb jár. Ez a papírforma szerint így kéne, hogy legyen!
A súlygyarapodásunk amióta a mozgás beindult a havonta egyszer történő mérés alapján kicsit lelassult. A baba eszik, főzelékeket, gyümölcsöt és mindent, amit egy ennyi idős gyermeknek enni lehet és kell. A hozzátáplálást szép lassan vezettük be. Saját készítésű bébiételekkel, így változatos, és ízletesebb ételekhez szoktattuk. A bolti bébiételt nem szívesen eszi, de vannak olyan esetek, mikor nem áll rendelkezésre olyan megbízható alapanyag, amit megetetnék a babával.
Ilyenkor kicsit csalni szoktam, mert felturbózom valami “ehetővel”, pl brokkoli bevezetése…amit a családban, rajtam kívül nem szeret senki, de a baba étrendjébe azért próbálom bevezetni. A bolti brokkolis tészta, sajttal borzalmas ízű volt. Egy kis édesburgonyával sikerült ehetővé tenni.
Sajnos a tápszer nem tartozik a kedvenc ételek közé(teljesen megértem), a bolti tejpéppel történő próbálkozásunk is csődöt mondott.
Gyümölcsjoghurt, gyümölcsös krémtúró gabonával, házilag, cukor hozzáadása nélkül, ez nyerő lett!
A havi 20-25 dkg amit hízik, a papírforma szerint kevés. A havi tanácsadások alkalmával, szám szerint a harmadik alkalom, hogy megint csak ennyi. Nem hízik többet, hiába minden igyekezetem. Már a harmadik ilyen alkalom előtt a gyomrom görcsbe rándul…
Na már most, a kiskönyvben úgy szerepel:
Csecsemő tanácsadás: ……….
Időpontra megyünk, mégis zsúfolásig megtelt a váróterem. Természetesen nem kerülünk be abban az időpontban, amikorra hívtak minket.
Az előkészítőben több, különböző korú baba, és kisgyermek várja, hogy megmérjék a súlyát, hosszát, fej-és mell körfogatát.
A védőnénik ezt elvégzik. Rátesszük a babát a mérlegre, van aki nyughatatlan, és a mérleget is megbolondítja.
Újra próbálkozunk, mert a kiírt számok az egy hónappal ezelőtti méréshez képest nem sokat változtak. A számok valósak, a helyzet változatlan. Az előző három hónaphoz képest, megint keveset hízott.
A várakozás közben körbe fogdos mindent, veszi a kezét a szájába én nem vagyok elég gyors, így nem sikerül megtörölnöm időben. Bár elvileg ide beteg gyermeket nem szokás behozni!
Mégis van olyan anyuka, aki három gyerekkel jön(kb 1-1,5 év korkülömbség lehet a gyerekek között)abból kettőnek taknya nyála egybe folyik. Nem igazán értem, miért nem a beteg rendelésre vitte őket!?
A három gyerek meglehetősen türelmetlen, és nem igazán sikerül nyugton maradniuk. Széket tologatnak, ajtót csapkodnak, tüsszögnek, köhögnek a levegőbe…
Mire bekerülünk, valószínűleg már mindenki ingerült. Az orvosi vizsgálat gyors. A gyerek mozgás fejlődéséből gyakorlatilag elmondás alapján tudják eldönteni, jó vagy nem jó.
A súlyát látva megkapjuk a magunkét, mert megint kevés, többet kéne hízni…
Foga is kevés(1darab), de legalább a haja elkezdett nőni!
A sírás kerülget, de próbálom tartani magam…
Hazafelé menet, az agyamban ez kattog “szar anya vagyok”
Próbálom kiragadni a hallottakból a pozitív dolgokat, de az nem sok…”legalább a haja nőtt”
Hazaérünk. Én közben teljesen összetörve, sírva ölelem magamhoz a kicsikémet, akit rohadtul nem érdekel, hogy “szar anya vagyok”, boldogan mosolyog és várja, hogy letegyem a játékaihoz, és odaüljek mellé.
Lehuppanunk! Ő játszik, én meg csak nézem és gondolkodom…
Boldognak látom, kiegyensúlyozottnak…
Igazából érdemleges tanácsot nem kaptam, úgyhogy folytatom a saját készítésű ételek adását, amit a babám szívesen eszik. Mit tehetek még?
Megmelegítem neki, a zöldséglevesben főtt, sárgarépa, fehérrépa, krumpli, karalábé, csirkemell, csirkemáj és átpasszírozott borsóból készült főzeléket.
Miközben kanalazom neki, beszélgetek vele…mert mi mindent megdumcsizunk. Olyan csajosan! Mondom neki, hogy meg kell enni, mert “csak a haja nő” és ez bizony nagy baj.
Értetlenül néz rám, hatalmas szemeivel és jóízűen eszi anya főztjét. Ez megnyugtató! “Szaranya” vagyok, de legalább jól főzök!
De még mindig nem tudom, mit csináljak másképp?!
Kicsit olyan érzésem támad, hogy részt vettünk egy kötelező vizsgálaton, megkaptuk a magunkét és röviden ennyi. A percentilis görbe szerint, szépen fejlődik, nem esett vissza, még mindig középen halad.
Több csoportban olvastam, hogy kétségbeesett anyuka kéri, a többi anyuka segítségét, hogy mit tegyen, hova vigye a babáját, aki egy éves és még a mozgásfejlődésben a hasról hátra, de még a hátról hasra fordulás sem megy neki.
???
Ettől totál kiakadok, és eszembe jut, vajon eddig senkinek nem tűnt fel?!
Mindenhol így működik? Vajon ez tényleg csak egy kötelező megjelenés, vagy valóban ilyen a tanácsadás?
Védőnő, gyerekorvos, tanácsadás…
Hová fog vezetni ez a sok sablonos dolog…bemegyünk, megméreckedünk, vagy megkapjuk, hogy nem jól csináljuk, vagy ellenkező esetben, hogy jól van az úgy…kicsit késve, de csinálni fogja…
Aztán az idő múlik és tanács hiányában már addig vár a szülő, amig késő lesz…
Van aki nem nyugszik bele, és bújja az internetet, de nem minden anyuka olvas utána, mert hiszi, hogy tanácsot kap azoktól, akiknek ez a feladata.
Én az utána olvasós kategóriába és a bele nem nyugvós anyukák közé tartozom. Hiszem, hogy jók a megérzéseim, mégis képes vagyok kizökkenni és elbizonytalanodni.
Egy dolog ami számomra ebből a tanúlság, kedves anyukák, hallgassatok a megérzéseitekre, ha nem vagytok nyugodtak a babátok fejlődésével kapcsolatban, ne várjatok!
Vigyétek el másik szakemberhez is!
Az örök mondás, itt is érvényesül:
“Több szem, többet lát!”
Sokan biztosan nem veszik jó néven a bejegyzésem, talán mások ezt másképp látják…de olyan személytelennek…sablonosnak érzem ezeket a kötelező vizsgálatokat.
Mindenki végzi a dolgát, a munkáját, ezzel nincs probléma, mégis hiányzik belőle valami…