Az előzőekhez képest, kicsit más jellegű ez a bejegyzés, mint a tőlem megszokott.
Az ilyen tragédiákat mindenki másképp éli meg.
A történet mélyen megérintett.
Akinek kicsi gyermeke van, tudja, hogy a kíváncsiság és a szertelenség nem ismer határokat. Nem félnek a veszélytől, nem tudják mit jelent. Előfordul, hogy miközben a gyermeket több felnött is körülveszi, mégis a másodpercek tört része alatt történik velük baleset.
Legyünk őszinték!!!
Biztosan minden szülővel legalább egyszer előfordult, hogy a gyermeke kezét szorítva, hirtelen gondolattól vezérelve a kis “táltos” kirántotta a kötelékből a kezét és már szaladt is. Akár egy ismerőst látva, akár egy érdekes látnivalót megpillantva, gondolkodás nélkül megindult a kiszemelt célpont felé.
Jó esetben sikerült idejében elkapni, és jól megszidni, minden baj nélkül, de olykor pillanatokon múlt, hogy nem történt baj.
A felnőttek elmondják, hogy “nem szabad, jöhet egy autó, motor vagy kerékpár és elüt!”
Ezzel veszélyezteti nemcsak saját, hanem mások testi épségét is!
Miközben a szülők szájából naponta legalább 34 szer elhangzik a figyelmeztető mondat, a gyermek továbbra is félelem nélkül csinálja hajmeresztő és veszélyes “ámokfutását”.
Képesek bármire, anélkül, hogy éreznék, amit tesznek, egy csepp félelem érzet nélkül, akár az életüket is veszélybe sodorva.
A szombat esti tragédia, amiben egy három éves kisfiú vesztette életét, akit elgázolt egy autó a zebrán szomorú, felfoghatatlan!
Hogyan lehetett volna elkerülni a tragédiát? Ki lehetett a hibás?
Biztos vagyok abban, hogy az ő szülei is számtalanszor figyelmeztették, hogy nem szabad az úton átszaladni…mégis megtette😥
Ennek körülményei már nem változtatnak a tényeken😥
A szülők, a rokonok, barátok, és mivel közszereplő szülők gyermeke így a rajongókat, de még az egyszeri embert is lesújtotta a gyönyörű, tündéri kisfiú halála.😥
Amit a szülők érezhetnek az maga lehet a pokol!
Számomra azért érthetetlen, hogy miközben gyászolnak, egymást és magukat lejárató kampányba kezdtek a közösségi oldalakon és a médiában. Miért?
Miért most kell a “hír”?
Ők így dolgozzák fel a gyász? -mit mondjak, elég sajátos módját választották.
Miért nem támogatják egymást, hiszen mindkettőjüknek iszonyatos lehet.
A legfontosabbról még szó sem esett! Az információk arról szóltak, hogy a balesetnél a kisfiú testvére is ott volt. Vajon ő mit érezhet?
A 6 éves kisfiú a helyszínen végigélte, végignézte, azt amit édesanyja, de neki a kistestvére életéért küzdöttek..hiába.
Mekkora trauma lehetett a kisfiúnak?
Olyan tragédiát átélni hat évesen, amit ő, azt hiszem ezt sosem kívánnám senkinek!
Aztán a szülei, ahelyett, hogy egymást és őt támogatva, szeretetben, csendben gyászolnának a nyilvánosság előtt egymást és magukat lejáratva üzengetnek!
Kinek jó ez, és miért? Ez könnyít a gyászukon?
Édes pici fiú, nyugodj békében😥
Kedves szülők! Erre nincsenek szavak! Fogadjátok őszinte részvétem! Legyetek nagyon erősek és segítsétek a gyászt feldolgozni a kisfiúnak, aki elvesztette a testvérét! 😥 Szorosan öleljétek át, biztosítsátok arról, hogy szeretitek, nem ő tehet róla, hogy ez történt! Az édesanyjára és az édesapjára van szüksége! Talán most neki a legnehezebb…
A
Kommentek