“A csecsemő legjobb tápláléka az anyatej, a legegészségesebb táplálási mód a szoptatás.”
Természetesen minden édesanya szeretné a babáját, minél tovább anyatejjel táplálni, de ez sajnos nem mindig adatik meg. Van, amikor nincs elég mennyiség, vagy a baba nem tud szopizni.
Aki volt már ilyen helyzetben tudja, hogy a fejés sem olyan egyszerű. Sajnos nem minden esetben történik úgy, ahogyan eltervezzük.
Akkor jön a tápszer, mert hát a „gyereknek enni kell”.
Több internetes oldalon, fórumon nagy vitát váltott ki, hogy mikor kezdjünk hozzátáplálni, és a nagy kérdés a „ miért nem adsz anyatejet a babának, hiszen az a legjobb neki és a legegészségesebb!?” Bűntudatot keltve az édesanyában, aki egyébként is elkeseredett, mert igen, ő is tudja, és elkövet mindent annak érdekében mégsem sikerül. Nem feltétlenül azért mert nem akarja!
Nálam mindhárom gyermekemnél eltérően alakult. Egyeske nem volt annyira étkes és ügyes sem- valószínűleg én is tapasztalatlan voltam- négy hónapos koráig kapott anyatejet.
Ketteske nagyon étkes baba volt és ügyes. A fejés is egyszerűbb volt az etetések után. Olyannyira, hogy fél éves koráig „tejtesója” is volt.
Hármaska a koraszülött osztályon nem nagyon tudott szopizni, így leginkább fejni próbáltam.
Mikor a kórházból hazavittük, akkor mellre tettem és sikerült is, bár nagyon hamar elfáradt és elaludt. Pontosan nem igazán tudtuk, hogy mennyit evett és sikerült-e azt az adagot megenni, amit kellene.
Sárgasága több mint egy hónapig tartott, ami aluszékonyságot eredményezett.
Sajnos a családban az aluszékony baba etetéséből, majdnem tragédia lett, ezért nem bíztam a véletlenre, inkább tápszerrel próbálkoztam, amikor úgy éreztem, hogy keveset evett. Az aluszékony baba, nem mindig van jóllakva!
Négy hónaposan egyre kevesebb lett a tejem, így kezdtem törni a fejem, hogyan tovább.
Hanna rengeteget bukott, így többféle tápszerrel kísérleteztünk, és a mai napig is megmaradt ez a “szokása”.
Kapott teljesen tejmentes tápszert is, amitől a bukás mennyisége és gyakorisága nem változott, viszont székrekedést és hasgörcsöket okozott.
Koraszülöttségéből kifolyólag nem voltam biztos benne, hogy négy hónapos kor után elkezdhetjük-e a hozzátáplálást. Sokat olvastam, hogy kora- és extrém koraszülötteknél a korrigált kort kell figyelembe venni.
Hanna korát nem kellett korrigálni ezért a védőnővel és a gyermekorvossal konzultálva négy hónaposan hozzákezdtünk az új ízek bevezetéséhez.
Ismerős anyukák és az internet segítségével tájékozódtam, hogy milyen lehetőségek vannak a baba ételének elkészítésére, és mit mikor lehet adni a babának.
Közel húsz év telt el, mióta benne voltam ebben a témában, azóta rengeteg változás történt!
Korábban a csecsemők étrendjébe nem szerepelhetett semmi allergén anyag. Sem tej, sem glutén… Mára ezt is megreformálták, ugyanis hét hónapos korig, „mindent” be kell “mutatni” a szervezetnek.
Vannak kivételek, amiket viszont abban az időben lehetett adni, most viszont nem ajánlott. Ilyen a méz, amivel régebben a teát ízesítettük cukor helyett.
A potenciális allergénekről, és azok bevezetéséről késöbbiekben fogok írni!
Adok-veszek csoportban sikerült egy olyan hiper – szuper masinát találnom, amit az új árához képest lényegesen olcsóbban meg tudtam vásárolni. Ez egy több funkciós gép, amiben sterilizálni, párolni, turmixolni lehet…
A párolás lényegesen jobb eljárás, mint a főzés, mivel a főzés alatt a zöldségekből a vitamin és ásványi anyag kifő, míg a párolt zöldség íze is sokkal intenzívebb, ízletesebb marad.
Szép lassan az alma levével, majd az őszibarack lével kezdtük az ízek bevezetését.
Az első kóstolásnál csak 1-2-3 kiskanállal kapott, amivel a délelőtti órákban próbálkoztunk. Az esetleges allergiás reakciók, és pocakfájás miatt.
Egy fajta gyümölcs kóstolását 2-3 napig egy-egy kanállal emeltük, és egy hét eltelte után, amikor már biztosan nem volt allergiás reakció, kezdtük az új íz bevezetését. Aminek a folyamata ugyanaz volt, ami az előzőnél.
Aztán öt hónaposan püréket kezdtünk kóstolni, amiknek egyesével történő bevezetésére kb 1 hetet is rászántunk. Szerencsére nem hajtott minket a tatár, ezért minden nap egy picivel többet kapott.
A bevezetést azért kezdjük gyümölcsökkel, mert azokat könnyebben tudja megemészteni a baba.
Az idény gyümölcsöket, majd később a zöldségeket a piacon vásároltuk meg. Cékla, krumpli, édesburgonya vagy batáta, sárgarépa, fehérrépa, paradicsom, cukkini.
Mivel egy egész cékla több adagot kiadott, ezért úgy gondoltam, ha már van, ez a szuper szerkentyű az egyik edényben megpárolom a céklát, a másikban a krumplit, majd a párolás után külön-külön és egybe is kevertem, amit kiadagoltam bébiételes üvegekbe, feliratoztam és betettem a fagyasztóba. Így nem kellett minden nap főzöcskézni. Ugyanígy az elkészített gyümölcsöket is, mivel egy almát és egy banánt három evésre el tudtam osztani.
Próbáltam az ízeket egymással úgy kombinálni, hogy azoknak az íze kellemes és finom legyen bármilyen ízesítő hozzáadása nélkül. Például a meggyet nem cukroztam, de mikor megkóstoltam iszonyatosan savanyú volt, ezért egy pici banánnal édesítettem, hogy azért a meggy íze érezhető legyen. Persze előfordult, hogy olyan nem idényjellegű zöldség vagy gyümölcs bevezetése következett, amit kész bébiétellel tudtunk kivitelezni.
A bébiételek ízét nem ragoznám…nincs semmi baj velük, csak a halandó ember számára ehetetlenek.
Amikor viszont, muszáj bébiételt vásárolnunk, mert mondjuk a gyümölcsöt nem lehet kapni, vagy külföldről behozott, méreg drága és ízetlen, akkor nagyon figyeljünk, hogy mit tartalmaz! Találkoztam, olyan szilvás bébiétellel, aminek szilva íze nem volt, de összeragadt a szám, olyan sok cukor volt benne.
A spenótot még nem kaphatta, amikor a piacon már javában szezonja volt, így a leveleket leforráztam, fóliában kis adagonként fagyasztottam le, hogy ne a boltit kelljen adnom neki.
Nyilván bevizsgált termékek, de azért biztos, ami biztos.
A napi menetrendünket úgy alakítottuk, hogy amikor „ nagy főzöcskézős” napot tartottunk, a mi ebédünk összeállításával egyben a baba ételeit is elkészítettem. A zöldséglevesbe, amit magunknak készítettem, a megpárolt, megfőtt zöldségekhez egy kis pulykamell vagy csirkemell darabot is tettem. A borsót szűrőn törtem át, hogy a héja ne okozzon hasfájást a babának. Nem fűszereztem túl, só nélküli ételízesítőt használok, így nem fűszeres, viszont volt íze a husinak is. Kiszedtem a neki való finomságokat, néhány szem tészta, leves leve és már mixeltem is össze.
A glutén bevezetése hat hónapos korában megtörtént, babakekszet kapott, amit szigorú felügyelet mellett adtam a kezébe, majd a gyümölcsbe törtem bele, amiben jó puhára hagytam ázni.
Hat hónaposan már két étkezést váltottunk ki. Ebből az ebéd, ami főzelék és az uzsonna, ami legtöbbször gyümölcs.
Közben bevezetésre került a rizs és a csirkemáj. A rizsből barna rizst használtam és nem nagy mennyiségben tettem az első kóstoláshoz. A párolóban édesburgonya, paradicsom, alma, cékla párolódott, amit több féle kombinációban kevertem és tettem üvegekbe.
A korábban lefagyasztott spenót leveleket összeaprítottam, nagyon pici vajon megfuttattam, ehhez krumplit, majd egy főtt tojás sárgájának negyed részét kevertem bele.
Aztán a tejtermékek bevezetésénél pici tejfölt, majd trappista sajtot, és túrót is kapott a főzelékekbe, amiket korábban készre csinálva lefagyasztottam.
Nem kapkodva, csak a már meglévő ízekhez kombinálva. Észrevettem, hogy egyre ügyesebben rág, bár foga még nincs.
Nyolc hónaposan, már kicsit darabosan kapja az ételeket, így a bukizása is fokozódni látszik.
Igen! Ez mind, sok pancsolással, mosogatással jár és olykor úszik a konyha, de nekem nagyon bejött ez a „babagasztro” dolog, örülök a szuper szerkentyűnek ami segítségemre van, mert Hanna olyan jóízűen eszi az általam elkészített ételeket, hogy öröm neki „pancsolni”!
Saját fotó, mások számára nem használható