Koraanyu

Hogyan lettünk szülők 43 évesen?

 

Saját fotó, mások számára nem használható

Az ember úgy gondolja, hogy amikor a háta mögött van néhány nagyon kemény év, egy nem éppen barátságos válás, gyerek elhelyezés…

Amikor mindent elvesztesz újra és újra, de talpra állsz, mert nincs választásod, egyedül vagy a problémáiddal. Iskola, munka, gyerekek, aztán megint kezded, előröl, újabb iskola… mert céljaid vannak.

 

Eltelnek az évek… lassan minden lenyugszik körülötted, a gyerekeid önállóak, hamarosan kirepülnek, jó munkahelyed van, jó fizetésed.

Most jött el a TE időd! Szépen öltözhetsz, csinosan, már megteheted, hogy elmenj színházba, utazz, egyszóval élheted a magad életét.

Tudom ezért nem járt Nobel díj még senkinek, hiszen sokan sokféle utat jártunk és járunk be… kinek könnyebb, kinek nehezebb az útja, de addig, amíg nem jártál azon az úton, amin én, ne ítélkezz!

 

Mindezek ellenére újra kezdesz mindent.

Vállalod az új kapcsolatot, mikor egyszer már átélted életed legnagyobb csalódását. Szépen lassan ebben a kapcsolatban olyan érzések kerítenek hatalmukba, amiket már megpróbáltak kiölni belőled. Szereted, tiszteled azt, akit melléd rendelt az ég, és egy idő után úgy érzed nem te vagy a fontos, nem az, hogy mi történt a múltban, mennyi szomorúság, fájdalom ért, hányszor kezdted újra építeni magad… az életed, két gyerekkel.

 Már Ő is fontos, vagyis Ő a fontos, nem te!

Feladod minden célod, az elveid, amiért keményen küzdöttél, csak mert boldoggá akarod tenni, megadni neki azt az örömöt, boldogságot, amit te már kétszer átéltél. Átértékeled az élet dolgait!

Szeretnéd vele átélni az örömet a boldogságot, amit egy kisbaba érkezése jelent.

Az elhatározás és a megvalósítás közötti idő hosszú és fájdalmas, de nem hiábavaló volt.

A több évig tartó próbálkozás a naptár szerint történő aktusok, az elvesztés miatti testi-lelki fájdalmak, amikor már eljött a pillanat, hogy feladd… nincs esély. Mindezt egyedül ti élitek meg együtt, ami még jobban összekovácsol benneteket.

Aztán egy váratlan pillanatban megtörténik a csoda! Az a csoda, aki igazi harcosként érkezett, és akinek minden egyes pillanata mérhetetlen boldogságot ad.

Nekünk Ő a legszebb, leggyönyörűbb kisbaba!

Így lettünk 43 évesen szülők!

 

Címkék:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!