Anyának lenni jó I. rész

Saját fotó kép mások számára nem használható

        ANYÁNAK LENNI JÓ!

1. RÉSZ

Fiatalkori szerelemből házasság, aztán két gyermek született. Az anyaság felelőssége igen nagy, de hihetetlen csodás dolog, főleg amikor már a második gyermeked is megérkezik, nem egészen 3 évre az első után.

 Fiam óvodai beszokása és a kis tesó minden figyelmemet lekötött. Ezt minden édesanya másképp éli meg. Ki könnyebben ki nehezebben.

Ami másnak hajnal, nekem az volt a reggel. Nincs lustálkodás. Míg mindenki alszik, próbálsz kiosonni a konyhába, hogy egy kávé mellett, csendben, a világ zaját kizárva megpróbálj visszatérni ebbe a világba, hogy újra ember legyél, mert az éjszakai élet zombivá varázsolt.  Az apró kis óvodás már két napja jár az óvodába, miután 2 hetet betegen itthon töltött. Az éjszaka újra köhögni kezdett. A kicsi pedig két óránként szopizik, ami annyira nem nagy baj, mert iszonyatosan sok tejem van, de mégis le kell, fejjem, amit meghagy, mert szétdurran a mellem. Pamela  Anderson méretű melleim lettek. Ez alapvetően nem lenne probléma, ha a későbbiekben, is- ha már a kicsi nem használja-, ilyen maradna. 

Szóval bekapcsolom a kávéfőzőt, és várom, hogy a jó kis szarvasi lefőzze az életmentő kávét. Zajokat hallok a szobából, ahol csak a lehúzott redőnyön keresztül beszűrődő fényben próbálok tájékozódni és megkeresni a zaj forrását. Csendben, lábujjhegyen lépkedek, mire valami kis puha, meleg tappancshoz ér a lábam. Kisfiam a szőnyegen a majdnem sötét szobában ül a legós doboz mellett és éppen kiborítani készül, mikor sikerül megakadályoznom. Ekkor kérdőre von, én csitítom, hogy a húgod még alszik, de hiába. Közben érzem a frissen lefőtt kávé illatát, amire annyira vágytam, és a csendre, meg a nyugalomra, ahogyan elkortyolom. Na, ez nem most lesz, ma is csak úgy lehúzom gyorsan.

Kisebbik gyermekem visítva kéri a cicit. Gyors reggeli tisztálkodás, cicamosakodás, pelenkacsere és jöhet a cicizés.

Néhány perc múlva kisfiam a WC-ről kiabál, hogy „anya! Kész vagyok!” –de jó lenne, osztódni, mert ha elveszem a cicit, abból biza balhé lesz. Megígérem, hogy gyors leszek! Cicit kiszedem a szájából, ordítva beleteszem a kiságyba és rohanok a WC-be. Menet közben újra megcsapja az orrom a kávéillat, de most nem lehet, mert világvége hangulat van.

Kisfiam sikerül lerendezni, kézfertőtlenítés és vissza az ordító gyerekhez. Cicizik, megnyugodott, hogy nem hagyom éhen halni. Büfi és vissza az ágyba.

Kisfiamat is végre felöltöztetem, kérdezem: „mit szeretnél reggelizni?” a válasz nem jön. Készítek májas kenyeret, hátha…hát természetesen nem jó ezért próbálkozom kideríteni mit, lehetne belekönyörögni az amúgy is fényevő gyerekbe. Nutellás kenyér. Szuper! Odaültetem az asztalhoz, de már a szoba irányából újból ordítás jön. Jaj! Megint jó lenne osztódni! Beszaladok megnézni a picit, hát a szag ami megcsapott, ezúttal nem a kávé illata volt. Ohh a kávé!

Otthagyom még kicsit, visszarohanok a konyhába, ahol a kisfiam az asztal alatt valamit törölget. Kiborította a tejet, amiben méz volt és ez a ragacsos cucc, mintha direkt bosszantani akarna az asztalról a gyerek ruhájára, és tovább az asztal alá is lefolyt. Remek! Kezdem elveszíteni a humorérzékemet, de még higgadt maradni, hiszen alapvetően nincs baj.

Levesszük a ragacsos ruhát, megmosakszunk, és ha már így alakult, fogat mosunk.

Gyors léptekkel haladok a szoba felé, ahol ketteske olyan fantasztikus szagot árasztott. Kiveszem az ágyból, pelenkacserére felkészülök és reménykedem – elmondok egy imát magamban, melyben arra kérem szűz Máriát, hogy csak ne legyen nyakig tiszta „cucc” a gyerek… és még mielőtt kibontanám a „csomagot” körbenézem óvatosan. Szuper! Látszólag a gyerek „normális” salakanyagot ürített, nem kell különleges bevetési felszerelés hozzá.

Apró dolgok, amiknek olykor hatalmas jelentősége van. Hoppá a hatalmas jelentőségről jutott eszembe, a kávé, amit szép csendben szerettem volna elkortyolni.

Úgy tűnik, mindenki rendben van, felöltözve, pelenkacsere, újabb cicizés megtörtént. Egyeske csendben játszik, ketteske vélhetően elaludt.

A konyha kisebb csatatér, a mézes tej szétmaszatolva az asztalon és az asztal alatt. Ekkor egy kattanást hallottam. Szarvasi szegény reggel 6 óta, ki-be kapcsol és már 10 óra is elmúlt.

 A kávé már hideg én mezítláb, kócosan, hálóingben még mindig vagy már megint zombi üzemmódban állok a konyha közepén és arra gondolok, hogy a világ legjobb dolga anyukának lenni.