Kép forrása: images
“Ami nem pusztított el, attól erősebb lettem”
(Albert Camus)
Véget ért. Hosszú évek távlatából visszatekintve, olykor elgondolkodom, honnan volt energiám mindezt végig csinálni.
Megfogadtam, ha túl leszek rajta, megírom, és most elérkezett az idő.
Fotó forrása: pixabay.hu
Amikor egy házasság megszűnik, az életünk gyökeresen megváltozik.
Az emberek egy része nehezen, némelyük kicsit könnyebben viseli. Vannak akik keseregnek, sajnálják magukat és van aki beleveti magát az “életbe” és megpróbálja magát túltenni. Új életet kezdeni.
10 év távlatából, már nincsenek szálkák bennem, sem harag és nem az a célom ezzel a bejegyzéssel, hogy bárkinek, bármit is a szemére vessek.
Úgy vélem, semmi nem történik ok nélkül. Abban a bizonyos NAGYKÖNYV-ben, a mi történetünk így volt megírva.
Fotó forrása: pixabay.hu
A változás nálunk elég nagy fordulatot hozott. Városba költöztünk, egy kis lakásba a nagy kertes ház után. Távol a kis faluból, ahol felnőttem, ahol mindenki ismert, és ami a szívem csücske marad, amíg élek, azokkal a kedves, jó szándékú emberekkel együtt, akik ott élnek. Harta nekem mindig a világ közepe marad!
Nem voltak itt rokonok, barátok és túl sok ismerős sem.
Először is, el kellett döntenem, hogyan tovább. Elgondolkodnom, hogy mi az, ami fontos, milyen céljaim vannak.
A legeslegfontosabb dolgot szem előtt tartva. Ők a gyerekeim voltak.
Végzettségemet tekintve, egy nem mindennapi szakmával, és egy kereskedelmi boltvezető végzettséggel rendelkeztem, amiben tapasztalatom nem igazán volt, hiszen jó pár éve nem dolgoztam munkahelyen.
Eleinte alkalmi munkavállaló voltam, takarítást vállaltam, majd egy varrodában voltam kisegítő.
Majd egy bútorgyártó cégnél kezdtem dolgozni, ami már állandó munkát adott, bár a hivatalos bejelentést nem annyira sürgették. 🙂Nagyon jó közösség volt és szerettem a munkám.
Beiratkoztam esti tagozatos iskolába, hogy leérettségizzek. Mivel nem voltam bejelentve, ezért regisztrált munkanélküliként elvégezhettem egy családi napközi vezető képzést, ami nem annyira volt egyszerű, hiszen muszáj volt közben dolgoznom is, mert az albérletet és a gyerekeket el kellett tartanom. Az esti iskolába is fontos volt bejárnom, mert a tanulásra már nem nagyon futotta az időmből.
Fotó forrása: pinterest.hu
Néha fáradtnak éreztem magam, de alapvetően nem volt időm sajnálni magam és keseregni. Benne voltam a mókuskerékben!
Bizonyítani akartam. Mindenkinek, de leginkább magamnak, mert annyiszor hallottam ezt a mondatot, hogy “te egy nulla vagy, egy senki”, hogy már magam is elhittem. Céljaim voltak! Először az életemben!
A családi napközi vezető tanfolyam vége, egybe esett az érettségihez szükséges 9-dik osztályos év végi vizsgákkal. Amikor végeztem az egyik helyen, szaladtam a hátsó ajtón át a másik iskolába.
Igazán vicces volt, amikor egy rakás könyv kíséretében, „beestem” a rettegett matematika órára, ahol lehuppantam a székre és felhúztam a szemüvegem (erre szükség volt, hogy ne tűnjek annyira hülyének a matekhoz, mint amennyire…😃), de valahogy furán láttam a táblát. Az egyik szememmel láttam, a másikkal nem. Levettem hát a szemüveget, hogy megtörlöm, de akkor láttam meg, hogy lencse sincs benne. 🙂
Telt az idő, én pedig pörögtem ezerrel! Közelgett a záróvizsga napja. A záró dolgozatomat sikerült hajnali 5 órakor befejeznem, de 10 óráig ki kellett nyomtatnom és be kellett spiráloztatnom, ezért sietve zuhanyoztam.
Mikor a tükörbe megláttam a kialvatlan, táskás szemeim, megkérdeztem magamtól: „Hülye lány, kell ez neked?”
A rohanás nagy volt, de végül a vizsgám ötösre sikerült. Boldogan és büszkén mondtam magamnak „Igen, hülye lány kellett ez neked!”
Az év végi vizsgákat is sikerrel teljesítettem. Két hét alatt nem aludtam túl sokat. Mindennap hajnal 3 kor kezdődött és éjféltájban ért véget.
Fotó forrása: pinterest
Közben egy nagyobb mennyiségű készpénz befektetésével kapcsolatban egy ismerős befektetési tanácsadó, aki egy jó nevű bank alkalmazottja is volt, megkeresett és egy találkozó keretében bemutatott egy fiatalembernek, aki ajánlott egy befektetést. Mivel nem sokat értettem a pénzügyi dolgokhoz, egy dologban biztos voltam, hogy szeretnék lakást vásárolni. Ezért a befektetési tanácsadót megbíztam, hogy kezelje a befektetésem. Nagyon segítőkésznek bizonyult. A lakásvásárlás megalapozására megnyitottunk két lakáskasszát is. Úgy gondoltam lassan, de elérem a céljaim egy részét.
A napi menetrendem továbbra is munka, iskola és otthon. A bankos ismerősöm jelezte, hogy lenne egy lakás, amit meg tudnék venni, egyelőre foglalóval, és egy meghatározott időpontban, a megtakarításaimból és némi hitelből meg is tudnék vásárolni.
Mindezt lepapíroztuk, mindenki aláírta, de utólag visszagondolva, jobb lett volna ügyvéd előtt lebonyolítani.
Eljött a nap mikor beköltöztünk abba a lakásba, amiről úgy gondoltuk ez már örökre az otthonunk marad.
Továbbra is rendíthetetlenül, megfeszített tempóban ment az életünk.
Jelentkeztem az őszi, előrehozott érettségire, mert tudtam, hogy sem anyagilag nem tudom megtenni, sem felkészülni nem tudok öt tantárgyból egyszerre.
Így három tantárgyból, meg is csináltam az írásbeli vizsgát.
A lakás kifizetésének időpontja közeledett, így elkezdtem azzal is foglalkozni. De a bankos ismerősöm nem sikerült elérnem, és ez így ment három hétig. Nyomozgatni kezdtem, a másik fiatalember telefonszáma után, de ő sem igazán reagált a hívásaimra, ami egyre jobban aggasztott. Őt végül sikerült az édesanyja által elérni, és akkor ott összeomlott velem a világ.
Kiderült, hogy a befektetett pénzt a bankos ismerősöm, az utolsó fillérig kivette. Ültem és azt éreztem, megnyílik a Föld alattam, hogy most vége az életemnek.
De valami visszarántott! Nem adhatom fel! Bármi is történik meg kell oldanom, és nincs időm, mert a gyerekeim életével nem játszhatok. Más meg főleg! Tudtam, ezek után nem maradok adósa ennek az embernek.
Közben az érettségi vizsga is a nyakamon, de lakást kell keresnem azonnal, mivel semmilyen jogcímünk nem volt itt tartózkodni és az eladó is türelmetlen volt.
A gondolatok a fejemben csak azon forogtak, hogyan oldjam meg ezt a helyzetet egyedül, mert nem akartam mást beavatni, csak éppen azokat, akikkel napi kapcsolatban voltam, és akik nagyon közel álltak hozzánk.
Az érettségi szóbeli vizsgát sikerrel teljesítettem, így már csak két tantárgy maradt, hogy megkapjam a keménylapos bizonyítványt.
Találtam egy lakást, amit a vizsga után el is mentünk megnézni. Úgy tűnt ez a helyzet is megoldódik. Beköltöztünk, amiben nagy segítséget nyújtottak a kollégáim, kolléganőim a barátnők.
Viszont nem várt meglepetésként a lakásban összesen egy darab konvektor volt üzemképes és meleg víz sem volt. Szóltam a főbérlőnek, hogy problémák vannak, amiket azonnal meg kéne oldani, mert 4 fok van a fürdőszobában és tűzhelyen melegítettünk vizet a fürdéshez.
A válasza meglepett, majd jövő héten szól a szerelőnek.
Azonnal elkezdtem keresni másik lakást, mert ez az állapot nem felel meg annak, amiben megállapodtunk.
Így történt, hogy postafordultával újra költöztünk.
A befektetési tanácsadó előkerült, és nem tagadta, hogy a pénzt felvette, majd elköltötte.
Ügyvédhez fordultam és mindkét Úriembert felszólítottuk, hogy az összeget, amit jogtalanul eltulajdonítottak fizessék vissza.
Az ügyből végül büntető eljárás lett. Csalás bűntett elkövetése miatt a bíróság jogerősen elítélte a befektetési tanácsadót, és az összeg, kamataival együtt történő vissza fizetésére kötelezte, ami 5 éve végrehajtás alatt van. Eddig sajnos eredménytelenül.
Fotó forrása: pinterest
A következő év érettségi időszaka, is kő kemény volt. Ugyanis a legnehezebb tantárgyak maradtak. Matematika és német nyelv.
Megcsináltam és boldogan, büszkén vettem át a bizonyítványom. De nem álltam meg a tanulással!!!
Már nem tudom mi hajtott, a bizonyítási vágy, vagy a tudás iránti vágy!
Egyszerűen úgy éreztem ez az, amit szeretnék, ami motivál!
Az életem könyve becsukódott…de kinyílt egy másik, egy új, tiszta üres könyv…
Nagy Anett koraszülött édesanya
Ha tetszett a bejegyzés, látogassa meg koraanyu facebook oldalamat, amit itt talál.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: